2018. február 19., hétfő

Időgép

2018.02.19.10:12

Néhány éjszakával ezelőtt eléggé érdekes körülmények között hozzájutottam pár laphoz H. G. Wells regényének néhány kéziratos lapjához. Tulajdonképpen nem is a regény részei, hanem inkább az író megjegyzései és kutatási eredményei. Különös, nehezen értelmezhető rajzok is vannak közöttük.
Ezek alapján úgy tűnik, hogy valaki valóban megépítette a Gépet! Nevetséges.
 Arra gondoltam, pusztán szórakozásból, hogy mi lenne, ha kicsit utánakeresnék. Nem mintha lehetne időgépet építeni, de biztos szórakoztató lesz.





***
2018.02.19. 10:30

Ez érdekes. Kis szünetet tartottam az írásban, és meg mernék esküdni, hogy eddig 78 bejegyzés volt a blogomban, most meg valahogy 79 lett. Meg is nézem.

2018.02.19. 11:02

Ilyen nincs. Nem picit lettem ideges. Ezt találtam:
…valaki szórakozik velem, de egyáltalán nem vicces…
És ha nem?


Malacokról, innen-onnan

Malacorrok, először

(az utolsó talán a tulajdonos lehet :D )

Malacorrok, másodszor (fúj!)



Egy állatboltban történt. Ezekről azt hittem, hogy valami műanyag izék, rágcsa kutyáknak, aztán rádöbbentem, hogy nem. Ugyan tényleg rágcsa, de IGAZI szárított malacorrok.
Majdnem sikítottam…





---*--- ---*---
Egyszervolt

S: Once upon a time, far-far away...
S: ...over the Glass Mountain and the Sea Operenciás, where lives the short tailed pig :)
J: lol
S: Almost every fairytales start in this way in my country :)
J: With a pig?
J: :)
S: Ok, the pig doesn't live, but digs :)
S: Yes, with pig
S: "where are digging the short tailed pig"
J: I like a lot pigs
J: I call them "salami"

2018. február 16., péntek

Breaking News!

Ma egész nap közlekedett a kettes metró!

A kép csak illusztráció
 Több helyről is megerősítették, hogy a mai napon minden fennakadás nélkül közlekedett a kettes metró. Ugyanakkor a hármas metró vonalán sem fordult elő tűzeset, és a felújított kocsik ajtajai is megfelelően működtek.
 Megkeresésünkre a BKK szóvivője megerősítette a hírt, és közölte hogy hivatalos közleményt később adnak ki.
 Bolla Tibor, a BKV Zrt. vezérigazgatója elmondta, hogy értetlenül áll az esemény előtt. A most 50 éves vállalat vezetőjeként mindent megtesz, hogy az utazóközönség elégedett legyen a szolgáltatások színvonalával, amit évente mintegy 1,3 milliárd utas veszi igénybe. Csaknem 10 ezer munkatársuk dolgozik azon, hogy a Budapesten közlekedők bármikor elakadhassanak valahol.
A számok önmagukért beszélnek: a 320 km hosszú villamossín-hálózaton naponta 600 szerelvény közlekedik. A 1011 járművet számláló autóbusz-, és 138 kocsit számláló trolibusz-állomány napi menetteljesítménye mintegy 160 ezer kilométer. Munkatársaik lojalitását fejezi ki, hogy egy átlagos BKV-s 16 évet tölt a Társaság alkalmazásában, mielőtt boldogan munkahelyet váltana. Vannak, akik a kezdetektől, nyugdíj előtt állva, az egész szomorú életüket a BKV-nál töltötték.
 Fél évszázados története alatt a Főváros közlekedése számos változáson, fejlődésen ment keresztül, a forgalomszervezést a metróhálózat kiépülése befolyásolta legjelentősebben. A nagyváros terjeszkedésével is újabb viszonylatok létesültek, meglévőket hosszabbítottak meg, addig nem létező közlekedési csomópontok alakultak ki, és eközben a dolgozók létszáma alig 2/3-ára esett vissza!
 A tavalyi évben zárták le az egyik jelentősebb buszgarázst, hogy az ott dolgozó járművezetők helyett a többi dolgozó  - titkárnők, járműszerelők, sőt takarítók - részére biztosíthassák a lehetőséget, hogy teljesülhessen régi álmuk, és vezethessék a vállalat buszait, szigorúan munkaidő után, jelentős díjazással. Sőt, ezt most az utasok is megtehetik, szeretettel várják őket is buszvezetőként, havi fél milliós fizetéssel, akár részmunkaidőben is.
Hozzátette, hogy már akár trolibuszt vagy villamost is vezethetnek a tisztelt utasok.

Bolla úr hozzátette, hogy kivizsgálják a sajnálatos eseményt és szigorú szankciókat fognak alkalmazni a felelősökkel szemben.
 Munkatársunk utánajárt, a kettes metró ezekben a percekben is menetrend szerint közlekedik.
A további fejleményekről később tájékoztatunk.


2018. február 14., szerda

Lupercalia

…mert persze régen minden jobb volt…

"Két kecskét vágnak le, majd két nemesifjú homlokát véres késsel érintik, de mások azonnal letörlik a vért tejbe mártott gyapjúkendővel. A két ifjúnak homloktörlés után nevetnie kell; majd a kecskék bőréből szíjakat hasítanak, a derekukon övvel, de egyébként teljesen mezítelenül futásnak erednek. A kezükben lévő szíjjal - februa - minden szembejövőre rávernek. Fiatal asszonyok nem futnak el az ütlegelés elől, abban a hiszemben, hogy az könnyebbé teszi a szülést és hamarabb esnek teherbe." - írja Plutarchos.

Igen, februa, amiről a hónapot elnevezték.

A szertartás eredete nem tisztázott. Vagy termékenységi, vagy beavató szertartás lehetett, a "farkas" szó talán Romulushoz és Remushoz köthető - a hagyomány szerint a Palatinus-domb aljában levő barlangban szoptatta az anyafarkas (bár a "lupa" szó akkoriban... nos, a testéből élő nőt is jelentett. Így hihetőbb a történet, de sokkal cikibb, nem?) a két gyereket, és a Lupercalia szertartás hagyományosan ott kezdődik - de valójában semelyik istenség nem tartozik ide. (Talán Julis Caesart, de őt is csak úgy, hogy a szertartáshoz kitalált egy harmadik fajta papot a másik kettő mellé, meglepő módon "Iuliani" néven. Ki érti?)
Augustus csak betiltotta a meztelen rohangálást, az az álszent.

Most meg ez a Valentin(Bálint) nap, ami annyira nyálas. Nem az irigység beszél belőlem csak mert nem kaptam senkitől semmit (még jó), de azt régi szertartást azért megnézném.

...én azért vigyáznék persze, hogy ne csapkodjanak meg, csak púp lenne a hátamra a termékenység :)

Talán vissza kellene állítani valamennyire a régi módit. Lehetne mondjuk… Virágárusok Napja.

("…és egyszer csak látta hogy egy ember csak úgy, puszta kézzel…szagolgatja a szegfűt. Oda is köszönt neki:
- Jó napot, te szegény ember!
- Szegény az anyád! Ez anyák napi szegfű, szálja 800 forint" (Boros Lajos, ex-Satyrok) )

Ante Florists (Virágárusok napja)

Az ünnep eredete a távoli homályba vész. Ezen a napon a fiatalok futva indulnak a virágboltokhoz - nyitásra kötelező ott lenni - és az összes pénzüket a hagyomány miatt az egekig emelt áru virágokra költve, csupasz fenékkel ("legatyásodva") végigfutnak a városon, hátha találkoznak hasonlóan feldúlt szeretteikkel, akikkel virágot cserélnek. Az árusok ezen a napon hálaadó miséken vesznek részt palotáik szentélyeiben, másrészt áldozatot mutatnak be, kérve isteneiket, hogy legalább a vásárlók által titokban nekik kívánt (ön)megtermékenyülést elkerüljék.

…valahogy így

2018. február 12., hétfő

Számolatlanul

Egy pillanatra elkalandozott a figyelme/figyelmük és megtörtént a baj. Hiába volt tudatok összessége, együtt gondolkozó és mégis különálló lény/lények, egyikük az utolsó fázisban megváltoztatta a tervet. Csak egy egészen kicsit, a rábízott részfeladat egy egészen apró részét, de ez is megzavarta őt/őket.
Érezte/érezték hogy minden elromlott, kapkodni kezdett/kezdtek és egyre gyorsabban követték egymást a műveletek, a parancsszavak amikkel majd létrejön a következő mű.
Elkésett/elkéstek. A tudatok összessége, aki mégis egy volt, szinte korlátlan hatalmával már tudta/tudták, hogy ez a munkája/munkájuk menthetetlen, és jobb lenne ha inkább megsemmisítené/megsemmisítenék és valami újba fogna/fognának, de dacosan csak azért is kimondta/kimondták a végső szavakat, amivel útjára indította/indították az alkotást.
"Fiat lux!"
És lőn. Első nap.

2018. február 11., vasárnap

Túl Az Erdőn (önkritika)

Az előző, hasonló című bejegyzésért őszinte elnézését kérem mindenkinek. Teszteltem másokon is, és egyáltalán nem volt egyértelmű, mire gondoltam.
Először is a cím. A "Túl-az-erdőn" kifejezés (vagy valami hasonló) egy hely latin nevű elnevezésének durva fordítása, szóval Erdélyről van szó.
Innen már remélem egyszerűbb, hogy ki az a V. D. és hogy jön ide az ügyvéd.

Az olaszok már a spájzban vannak*

Az úgy volt, hogy amikor elkezdtünk volna építkezni, a szomszéd boszorkány néni nem írta alá a szükséges beleegyező nyilatkozatot, mert szerinte túl magas lesz a ház. És elfogja előle a napot.
Bezzeg amikor ők építették át a házukat panzióvá és sörözővé, az sokkal magasabb lett mint lehetett volna, és az TÉNYLEG elfogja a napot a következő udvartól.
Végül is csak kicsit csúsztunk miatta, sebaj.
 A panzió kezdetben egész jól működött, amíg a tulajdonos meg nem halt és az elején felemlített (most biztos forog, hűha!) hölgy vette át az üzemeltetést. (A stílusáról annyit, hogy ő döntötte el, hogy a betévedő vendégek milyen minőségű ágyneműt kaphatnak, tyúkokat meg úgy tartott, hogy reggel kihajtotta őket az utcára, és azok lerohanták a szomszédos kerteket. "Á, az én tyúkjaim nem olyanok!" válaszolt, mikor rákérdeztünk erre az eljárásra).
 A konyha és a söröző azonnal bezárt és a hely lassan-lassan felvette egy lecsúszott munkásszállás otthonos hangulatát. Volt olyan, hogy hajnalban a kommandósok ütöttek rajta az ukrán maffián, és egyéb vidám dolgok is történtek arrafelé.
 Ha ez nem lett volna elég, a néni is meghalt és a rokonok "távfelügyelete" alatt olyan egy-két évente valami komolyabb átalakítást végeztek. "Komoly" és "átalakítás" alatt azt értem, hogy kalapáltak, véstek és csörömpölve dobáltak le dolgokat nagy fém konténerekbe. Persze, nyilván ismerősök voltak a munkások, mert csak munkaidő után értek rá dolgozni - este 8 után, és hét végén, éjjel.
 Pár hónapja a házat megvette (a hírek szerint) egy olasz házaspár. Hogy mit terveznek, azt nem lehet tudni, de legalább ismét bontanak. Ezek legalább normál munkaidőben.
Ám hogy mit légkalapálnak hetek óta a pincében, arról fogalmam sincs. Lehet hogy alagutat ásnak? Bank nincs a közelben, se páncélterem, ez az ötletem kiesett.
Lehet, hogy minket akarnak elfoglalni? Pont a spájzba jutnának. Talán nekem is ásnom kéne, mint az Egri Csillagok***-ban, és a megfelelő pillanatban rájuk robbantani az egészet?
Mindenesetre szereztem egy dobot és némi borsót.****


* Fiatalabbak és külföldiek kedvéért: "A tizedes meg a többiek" című filmben hangzik el hasonló spájzos** mondat, csak oroszokkal. (A film arról szól, hogy a címben szereplő tizedes, kis csapatával próbálja valahogy túlélni a második világháború vége felé kialakult káoszt, valahol egy félig-meddig elhagyatott kastélyban, ahol hol oroszok, hol németek, hol nyilasok bukkannak fel, és náluk kell kimagyarázkodniuk hogy miért is vannak ott és mit csinálnak tulajdonképpen. És főleg: miért nem harcolnak és miért nem velük.)

** Nem tudom, de a "spejz" szó hallatán mindig valami kellemes borzongás fog el. Na jó, ez egyáltalán nem tartozik ide, de akkor is.

*** Eger ostrománál a törökök próbálkoztak hasonlóval, több-kevesebb sikerrel

**** Ha leteszel egy dobot és rászórsz egy marék borsót, jelzi ha a közelben döngetik a földet - csákányoznak, nagyobb sereg közeleg, Hannibál jön az elefántjaival, Józsi bácsi részegen elesett, stb.
A dob áthelyezésével egész jól meg lehet határozni a zaj irányát. Ilyen dob van kiállítva Egerben, a katakombákban is. (Közvetlenül egy emléktábla mellett, mely szerint volt amikor a törökök robbantottak először. Nekik is lehetett egy jó napjuk, ha már az az egész ostrom annyira nem jött össze nekik.)

2018. február 9., péntek

Ziiy

 Ziiy a Város második Köréből egy napon észrevette, hogy megrepedt a maszkja. Egészen apró repedés volt, oldalt az állánál; a tükrök között állva kíváncsian forgatta a fejét, ujjai, hosszú, aranykörmű ujjai végigsiklottak a sötét vonalon.
 Köpenye lobogott a szélben, a vörös, kék, arany kristálypaloták, a magas üvegpaloták, az áttört üvegtornyú paloták csillogtak a napon. A járókelők apró biccentésekkel köszönöttték egymást, Ziiy szíve ragyogott a libbenő selymek alatt.
Éjszaka furcsa álma volt. Egy városban sétált, szürke házak, kopott szürke, fehér, itt-ott márvány, fakó acélburkolatú házak között. Az emberek nem viseltek maszkot, elsiettek egymás mellett miközben mindenki láthatta a csupasz arcokat, egymás fakó arcát. A szürke házak árnyékában, lent a sima utcákon siettek, és üres volt a llekük, és üres volt a szívük és üres volt a szemük, de ők azt hitték, hogy boldogok.
 Az óra énekére ébredt, a virágok, az ezernyi színes virág, a vörös, arany, a kék virágok illata betöltötte a kristálypalotát, ami ragyogott a vörös homok felett. Ziiy mosolygott és megrázta a fejét. Ám a maszkja tovább repedt. Magasan a fülénél felkunkorodott és érezte hogy a szél, az illatos, meleg szél simogatja a bőrét, érdekes és mégis furcsán ismerős volt érzés. Csengőn felnevetett, nevetése zeneként áradt ki a mszk résén, rubin szeme játékosan megcsillant a zöld maszk nyílásaiban. Az üvegtorony csilingelve verte vissza a hangját, a remegő kristályokról csillanó színes fényben lángolni látszottak a selymek, ahogy lobogtak vékony karjai, ezüst, fonott karjai körül. Arany körme az álarc alá siklott és mielőtt meggondolta volna, mit tesz, a maszk levált az arcáról, apró zizzenéssel, mint a darázs szárnya, apró reccsenéssel levált és elszáradt levélként hullott a földre. A lány lenézett, döbbenten talán, ujjai végigsimítottak arcán, hosszú ujjai végigfutottak arcán, követték a lágy íveket. Élvezte ahogy az arany körmök siklanak az állán, a homlokán, követik a füle vonalát.
Mindig maszkot viselt, mint a többiek, maszkot, ha szomorú volt, maszkot ha aludt és maszkot, ha kék homokvitorlásával repült az üvegkastélyok között, színes villanások, csillogó színes, ezüst, sárga, narancs csillogás, fényfoltok a lobogó vitorlákon. És ismét felnevetett, hátravetett fejjel.
 Társai apró biccentésekkel köszöntötték, Ziiy lelke boldog volt és senki sem vett észre semmit. Nem tudták hogy most először vette le az álarcát és hagyta a kastélya, a magas tornyú, kristály, színes üvegkastélya földjén, nem tudták hogy a hullámzó selymek alatt dalol a lelke.
 Eszébe jutottak az emberek, a különös emberek az álmából, a különös emberek a szürke házak  között, az álarc nélküli, a siető emberek. Sajnálta őket, de most úgy érezte, tudja mit éreznek, érezte a gondolataikat, érezte sietős lépteiket. Úgy érezte ő is lehetne egy közülük, leplei és selymeit lecserélve ott lehetne azokon az utcákon, a szürke házak árnyékában.
 És az emberek nem tudták mit érez, csak aprókat bicentve köszöntötték, vidám maszkjaik, fehér és üveg, bíbor és arany, rubin szemű maszkjaik ragyogtak.
Ismét nevetett, vékony karjait kitárva, pörögve és szabadnak érezte magát. És a paloták, a vörös homokdűnék felett, az üvegtornyú Város, az áttört csipkés falú város tükörfalaiban a Ziiy, a lány a Város második köréből meglátta saját arcát, a maszkot, a rubin szemű, mosolygó szájú álarcot.


Hommage á Ray Bradbury

Túl Az Erdőn

Cara suis magister aspice

Pueri mei fizzle ex se non recte Et obscuratus est propter heri et familia scriptor advocatus novi (anglicus sanguis) et ventrem suum de habuisse.
Itaque placere quaerere praesertim in doctrina hodie in nocte

Sincere vestrum








* Tisztelt tanárnő!

Gyermekem a tegnapi napfogyatkozás miatt nem tudta rendesen kialudni magát, valamint a család új ügyvédje (angol vér) is megfeküdte a gyomrát.
Ezért a mai éjjelen kérem tekintsen el a tanításon való részvételétől

Tisztelettel: V. D.

Csak!

"- Miért - lobogtatta a papírját Szörnyeteg Lajos -, amikor a sorok szépen egymás alá vannak írva, és minden sor nagybetűvel kezdődik? Akkor miért nem vers?"